Laura|16| |Hungary|Bp| ❣Living in my own world🦄
Sárguló kép vagyok a falon. Bennem szerelmek, De én felszakadok Minden vonalon.
Rozoga szék vagyok a padlón. Esténként nyikorgok, Hogy hallja valaki Elfojtott hangom.
Poros könyv vagyok a polcon. Elfelejtett sorok Között ülök s várom Valaki fellapozzon.
Eldobott cigaretta vagyok a földön. Hamuvá leszek s Hagyom hogy füstöm Egekbe szökjön.
/HL/
Boldog üvöltés gurult végig padlómon
Elcsúszott s hozzá is ragadt
Minden derűs gondolatom;
Hogy ez csak felszántotta a szobát,
Még látni is a nyomát,
Ahogy a foltokban benne lakozol
S megjelölted szobám fényes aszfaltját,
Kettőnk örök maradását
Ott, ahol mi voltunk, avagy maradtunk
Mindvégig, a végletekig.
/HL/
Dél van.
Játszadozom a húslevesben levő répával, mint kint az utcán a kisgyerek, aki kapott egy új biciklit.
Ezek csak mi vagyunk. Minden egyes elhalasztott óra.
És én csak továbbra is játszom.
Mint ahogy az emlékeimmel. Visszatekerem majd benyomom a lejátszást.
Így tudom, hogy velem vagy. Mégha nem is.
Újra és újra visszatekerlek.
Talán sosem lesz ennek vége. Mármint az ebédnek. Meg talán nekünk sem.
/HL/
Van ez az érzés szüntelen
Idebenn.
Megszorítja bordám ívét
Hidegen.
Belém nyomja könnyed súlyát
Ridegen.
Luykat vés már-már foszlott
Ingemen.
Foltott hagy az elhagyatott
Sziveken.
Ez az érzés egy közkedvelt
Idegen,
Átvág hegyeken, völgyeken,
Vizeken,
Látom mindenki inge lyukas lett
Hirtelen.
/HL/
Elmélkedések
